sontes

Ez más is, tán hajku:

Elment, itt hagyott

Zsebében kis halott vagy

Nincsen már végre.

- Kávé, Lajoskám kávé!

- Kishubi jöhet mellé? – nézett tanácstalanul.

Piri bal kezével a szemét dörzsölgette, jobbal szorongatta a buksztárcáját, Morzsi nem értett semmit. Nem is csoda, reggel nem szoktak kijönni az utcára.

- Nem kő. Beszart a rezsó, nem tudok nerckávét melegíteni, de jönnek a festők, aztán majd megcsinálják.

- A festők?

- Azok. Penészes a plafon, festetek.

- Hubi akkor nem?

- Lajos!

Főfény Károly hatolt lendületesen az ajtón át.

- Jó a reggel!

- Az. Persze ezt is nekem kellett elintézni – dohogott a serdülő fiatalokat idéző bajsza alatt Piri néni. – Mit gondol Karcsi, tényleg elolvadnak a sarki hósipkák és baszomadta özönvíz lesz, ahogyan azt megjövendölte valami Noszamágus? Ezt hallottam a tévében.

- Ki tudja Pirikém mire képesek ezek a kommunisták? Én is most hallom, hogy valami alkotásbíróság lesz, vagy megszüntetik, tuggya a hegyszegő jó édes anyjuk! Csak a Lajos meg a söntés biztos ezen az egész nagyvilágon!

- Az biztos Karcsikám! Asszony jól van? Gyerekik?

- Felmondtak az asszonynak a Revegyárba’. Má’ a reve sem kell senkinek, csak a puccparádé, meg a suvickos banánszőlő.

- Az, fene a finnyájukat! – Piri a kávéba kortyolt, majd szemében a nemtetszés elfedhetetlen jeleivel Lajos felé fordult.

- Lajos! Miből főzi maga a kávét? Teából?

- A legjobb arábikum! A Lidlibe’ vettem, majd ezerbe’ fáj egy kiló. Nem teccik gondolni, hogy valami kotyvalékot árusítok itten a belvárosban?

- Hát nem, de ami szar, azon ne keressünk gyémántkarkötőt.

A hízott tacskó egy legyet próbált elkapni, neki-neki lendült, de feladta. Repülni de jó volna, csak azok a szárnyak, a kutya úristenit.

- Na Lajos, remélem megjavítják a rezsót, mert ha nem, a maga különleges kávéjával köszönt be majd minden reggel!

- Szép, új, világ. – dörmögött maga elé Főfény és sebtiben lehajtotta az Unicumot.

- Lajos! Kétdecis kevertje-e van? Gondoltam meggyugom a föstőket, hátha jobban jár a kezük nyomás alatt.

- Van Pirikém, magának beszerzésin.

- Köszönöm Lajos. Tuggya nem kell nekem más, csak egy jó kis mennyezet, aztán mehet minden tovább.

Este volt már akkor. Piri néni a tacskót vonszolva indult a sarki menedék felé. A söntés ajtaja tárva, nem is lehetett becsukni, csak a pléhredőny segített kizárni a mennyországot. A dagadt eb szuszogva szaglászta a járda húgyfoltjait. Piri határozottan lökött egyet az ajtón, kisfröccs, kiáltotta, aztán az asztalhoz kuporodott.

- Na, bassza meg Lajos, megint több van egy nappal! – a pohárért nyúlt és rutinosan taszította a szájához.

- Ja, Pirikém, meg tágul a világegyetem is. Na nem gyorsan, de nekünk már úgy is mindegy nem?

- Az Lajoskám, az.

A kutya szórakozottan nyaldosta az asztal lábát, mintha süvegcukor lenne, pedig még sosem kóstolt süvegcukrot, inkább csak szalonnabőrt. A sarokban Tyuhaj Laci szorgoskodott, valami számkombinációt maszatolt a lottószelvényre. Kommersz vodka maradványa kacsintott rá az üres stampós fenekéről.

- Na, mégegyet Lalikám, a héten összejön! Érzem! Akkor kifizetek mindent! Magácskának meg megveszem a Vílói Ménuszt, még, ha a Louvre-ból is kell hazacipelni a hátamon, akkor is Pirikém! De az is csak eltörpül a magácska szépsége mellett.

- Ne szólítsá’ Lalinak, már ezerszem megmondtam! Lajos, baszod! Én úriember vagyok nem úgy, mint egyesek.

- Jólvan no! Hová lesz így a barátság Lalikám?

- Talán a bal szemed alá.

- Mit vesz maga nekem? - krákogott Piri, ahogy a meglepetéstől cigányútra szaladt a Zalagyöngye koktél. – Talán a gázszámlámat fizetné má ki, vagy venne egy kis körmöt, pörköltnek valót! Maga mindig csak ígérget, meg mások könnyibű akar hétlovas hintót! Tudom én, hogy csak a szobakonyhámra ácsingózik, hogy a kosz vigye el magát!

- Persze, hogy arra, de azé’ a szerelemnek parancsolni nem lehet! – mondta röhögve, miközben cigarettát gyújtott. – Azé mi boldogok lehettünk volna Pirikém!

- Az, hogy építsen magának fészket a Makovecz Imre! Organikusat! Adjál már egy Unicumot Lajos!

- Kidobjam ezt a Senkilacit Pirikém?

- Nem kell, megyek már, álmos a Morzsi.

A feles gyorsan lecsúszott, Piri felkászálódott, kávéfoltos mackóját megigazgatta az ülepinél, hogy a pamugalsó jó helyre vágjon. Megindult kifele a fáradt tacskóval. Az ajtóban visszafordult.

- Én csak azt mondom, vagy legyen sötét, vagy legyen világos! Na, Jóccakát!

A két férfi hosszan bámult utána.